1919-1944	1953-57	1961-76	1976-94
1994-2000	2005-2009	2009-2013	2014-

Az egri tanuló ifjúság türelmetlenül szemlélte a felnõttek tehetetlenségét, ezért - mert feltétlen játszani akart - 1907-ben megalakította az Egri Ifjúsági Football Klubot. Elsõ idegenbeli mérkõzésüket Hatvanban játszották az egriek, és 2 - 0-ás gyõzelmet arattak. Egerben a Dobó István katonai laktanya elõtti területet használták játéktérnek, fõleg iskolai tornaünnepélyek alkalmával léptek színre a diákok csapatai. A fiatalok nyomán a felnõtt lakosság is beindult, így az 1908-ban megalakult Egri Torna Egyesület, az atlétika mellett pártfogásba vette a labdarúgást is.

Az ETE vezetése toborzót, majd edzõmérkõzéseket szervezett, mivel más települések csapatai már szervezett (az MLSZ 1901-ben alakult) bajnokságban szerepeltek. Az Érsekkert mögötti (a vasútállomással szemben) alkalmi pálya volt a mérkõzések helyszíne, számos budapesti csapat is eljutott meghívásra Egerbe. Játszottak az egriek miskolci csapatokkal is. Az emberek közötti békétlenséget azokban az idõkben sem nélkülözte a közélet. Ennek okán vált ki az ETE-bõl az önálló Egri Footbal Klub 1913-ban. Már azon gondolkoztak, hogy elindulnak bajnoki küzdelmekben, az I. világháború azonban meghiúsította a tervüket. Barátságos mérkõzéseket Tiszafüred és Mezõkövesd csapataival rendeztek. Utóbbiakkal botrányos összecsapást is feljegyzett az akkori krónikás.

Különös módon, az elsõ világégés után is a diákok szorgalmazták a folytatást. Az Egri Torna Egylet rövid ideig mûködött, helyette Egri Testgyakorló Kör alakult számos szakosztállyal, benne labdarúgással. Miskolc és Losonc csapatát nyerték meg ellenfélnek. Az eredményekrõl már az Egri Újság is beszámolt. Az egri labdarúgás fejlesztésének alapvetõ követelménye azokban az idõkben egy állandó játéktér kialakítása. A Tanácsköztársaság idején a pálya az Érsekkert közepén volt, ahol késõbb szovjet emlékmû állt, majd utóbb szökõkút és park létesült. Gondoltak a mai stadion helyére is, ám a vizes terület lecsapolása sok pénzbe került volna. Ezért évi 1 aranykorona eszmei díjért az érsekségtõl megkapta a klub a jelenlegi salakos pálya helyét, ami akkor bokros, fás terület volt. Elfogadható körülmények megteremtése társadalmi összefogással történt. Tervezték, hogy mielõbb belépnek a Magyar Labdarúgó Szövetségbe. Az Egri Munkás Testedzõ Egyesület neve alatt folyt a tervezés, ám a politikai változások számos elképzelést meghiúsítottak.

A Tanácsköztársaság bukása után ismét Egri Torna Egylet lett a klub neve. Közben országos szervezésben létre hozták a MOVE (Magyar Országos Véderõ Egylet) klubokat, hozzá társult az Egri Sport Egylet, kialakult a legendás MESE, még 1919-ben. Az elsõ tréner Kiss Béla volt, aki a Bp. Postástól érkezett. Eger csapata 1920-ban így állt fel: Opré - Szanitsák, Szõke, Lantos - Csendes, Csányi - Hollós, Jezniseszki, Lakatos, Kulcsár, Petrik. Az elsõ bajnoki mérkõzést 1920. október 11-én játszotta az Eger a Miskolci MOVE csapatával és 1 -1 lett az eredmény a kerületi bajnokságban. A bajnoki mérkõzések mellett rendszeresek voltak a barátságos találkozók. A MESE csapata 1921-ben nyerte elsõ bajnoki címét.

A közönség érdeklõdése egyre inkább fokozódott, 1922-ben egy budapesti kerületi csapat ellen (barátságos mérkõzésen) 3000 nézõ volt a salakos pálya körül. Feljegyzések szerint az egri labdarúgó sport elsõ évtizedeinek legnagyobb játékos egyénisége Lakatos Lajos volt. Anyagi gondok mindig adódtak, ezért voltak évek, amikor csak barátságos mérkõzéseket játszott a MESE. Számos fõvárosi csapat megfordult Egerben, hogy bemutassa a játék magasabb színvonalát. Sok esetben ráfizetéssel jártak ezek az akciók. Érdekesség, hogy a MESE helyben tovább rivalizált az ETE csapatával. A játékosokat ide-oda csábították. Megjegyzést érdemel, hogy magas színvonalú és rendszeres volt Egerben a középiskolai csapatok bajnoksága. Gondot jelentett, hogy csak egyetlen pálya állt rendelkezésre. Számos kísérlet történt stadion építésére, a szükséges anyagiak azonban továbbra is hiányoztak. Még az országos sajtó is foglalkozott az egri pályaviszonyokkal. Az 1930-as években alakultak más csapatok, Egri Dobó István SE és Egri Vasas (Lakatosárugyár) néven is. A Vasas helyi riválisa lett a MESE csapatának.

A MESE mindentõl függetlenül folytatta életét az ÉLASZ I/B osztályban. Különbözõ mátravidéki csoportokban szerepelt az együttes – váltakozó sikerrel. Akkori neves csapatok: Diósgyõr, Ózd, Miskolc, Gyöngyös, Sátoraljaújhely, Zagyvapálfalva, Pereces. Az 1930-as évek közepén futballozott az egri csapatban Pál, Zagyvai, Vas, Juhász, Kripkó, Pongor, Lakatos, Sztojka, Takács, Oláh, Magyar. Az MLSZ létrehozta a Nemzeti Bajnokságok különbözõ osztályait. Az egriek szeretnének legalább az NB III-ban szerepelni, de a szükséges pénz változatlanul hiányzott. Rendre a területi I. osztály maradt az Egernek, egészen 1941-ig.

A II. világháború alatt már az NB II. elérése is megfogalmazódott Egerben, ám biztos helye az NB III-ban volt a MESE együttesének. Barátságos mérkõzéseken: MESE - Recski TK 5 - 4, MESE - Csillaghegy 3 - 2. Az egri gárda névsora: Grecz - Kovács, Zagyvai, Korcsmáros - Tóth, Sztrapkovics - Gyöngy, Vízi, Horváth, Molnár, Rózsa. Az 1941-1942. évi NB III-ban 11. helyen végzett a MESE. A csoportjában számos fõvárosi együttes szerepelt, így Budapesten is egyre ismertebbé vált az egri labdarúgás. Sokaknak tetszett a MESE elnevezés is. A háború alatt tovább folyt a bajnokság. Eger felvidéki csapatokkal (Losonc, Fülek) került egy csoportba, de két fõvárosi klub (Csepel, UTE) szintén lendített az érdeklõdésen és a színvonalon. Általános volt a vélemény, hogy Eger csapata ne a kiesés ellen harcoljon (1943.), hanem a feljutásért. Az 1944. évi küzdelmeket megzavarta a háború, bár szervezésekkel igyekeztek biztosítani a játék menetét. Ez nem mindig sikerült. Amikor a harcok Egert is elérték, a pálya is bombatámadást kapott. Szerencsére a felszerelést megmentette Tompos Bertalan és Horváth István, mégpedig egy borpincében.

Politikai okokból megszûnt a MESE elnevezés, az újjászervezés idején számos név is felmerült a jövõre vonatkozóan (Vasas, Dobó, stb.). Végül az Egri Sport Egyesület kezdte meg mûködését, de nem sokáig. A politikai viták tovább élesedtek, az újabb név: Egri Munkás Testedzõk Köre. A front elvonulása után helyi csapatok játszottak ismét labdarúgó mérkõzést, elõször 1945. március 11-én. Néhány név a vezetõ csapatból: Nagyszalóki, Bíró, Kovács L., Nagy A., Varga, Piller, Dobos. Vezetõk: Bátok Ferenc, Estefán Géza. Bajnoki mérkõzés helyett a Szabadság Kupa elnyeréséért játszottak az MLSZ északi alszövetségének csapatai. Késõbb az ÉLASZ szervezte az elsõ területi bajnokságot, Eger az I. osztályba szerepelt. A mérkõzéseket általában 2 - 3000 nézõ érdeklõdése kísérte. Vasutas klub is alakult Egerben, így rövidesen bekövetkezett egy összevonás.

A (sokadik) új név: Egri Vasutas Munkás Klub. Nem telt el sok idõ, hogy az egri labdarúgók Egri SZTK feliratú mezben léptek pályára. Szerencsére ezek a momentumok nem zavarták a mérkõzéseket. Az egriek közép csapatnak számítottak az északi térségben. Ettõl függetlenül a megyeszékhelyi állapotokra jellemzõ, hogy 1948 tavaszán 10 - 0-ra kaptak ki az egriek Füzesabonyban. További megyei ellenfelek: Gyöngyös, Selyp, Rózsaszentmárton. Az 1848-49-es szabadságharcra emlékezõ események keretében a MATEOSZ (kapusa: Grosics Gyula) vendégeskedett az egri salakon és 4 - 0-ra gyõzött.

Ahogy a társadalmi élet, úgy a sport, benne a labdarúgás állandó változásokat élt meg. Eger az NB III-ban szerepelt. Minden személyi kérdésnél fontosabb, hogy szakembert szerzõdtetnek edzõnek, Jáhn Aladár személyében (1949.). A magyar B-válogatott (Gellér - Kovács II., Nagy II., Kónya I. - Kovács I., Bányai - Dombos, Aspirány, Hidegkuti, Zsolnai, Babolcsay,) szereplése lendületet ad az egri fejlõdésnek. Az egrieknél Madaras, Kapuszta, Veréb, Dobos, Tóth, Horanek, Gyöngyös, Sándor, Piller, Drencsényi, Kovács (Canimó) játszott, az eredmény: 5 - 1 a vendégek javára.

Selyp színeiben Heves megyei csapat volt az Eger legnagyobb ellenfele az NB III-ban. A két csapat selypi mérkõzésére különvonat indult Egerbõl, a mérkõzés 3 - 2-es vendégsikert hozott. Ezzel Eger elõször jutott be az NB II-be (1950.). Abban az idõben az edzésekre is 4 - 500 nézõ volt kíváncsi, de egy korszerû sportpálya még mindig hiányzott. A városi tanács 100 ezer forintot szavazott meg a stadion építésére.

Új edzõt is választottak Nagy András személyében. Az elsõ NB II-es csapat: Madaras - Kapuszta, Szentmarjay, Dobos - Tóth, Boros - Szabó, Baranyi, Nagy F., Váraljai, Drencsényi. Az Egyesület új Neve: Egri Építõk (1951. január). A tavaszi szezont mégis Egri Pedagógus néven kezdi a csapat, majd májustól, Egri Fáklya néven folytatja. Az NB II. Keleti csoportjában általában a középmezõnyben foglal helyet a csapat. Egyre inkább gyengül a gárda teljesítménye, és csak azzal menekül meg a kieséstõl, hogy Budapesten 2 - 2-es döntetlent ér el a Lokomotív otthonában.
Eger mindig híres volt arról, hogy élénk volt a közönség érdeklõdése. Elõfordult, hogy 6000 nézõ övezte a salakos pályát. A Fáklya 1952-ben is megkapaszkodott az NB II-ben. Íme egy 1953-as összeállítás: Madaras - Szentmarjay, Hõdör, Dobos - Fenyvesi, Virágh, Szabó, Báder, Nyári, Nagy (Pusztai), Kovács. Az edzõ még mindig Nagy András. Azokban az idõkben a legjobb NB II-es helyezés: 16 csapat között 7. az Egri Fáklya.

A labdarúgás népszerûségét csak növelte, hogy 1954 augusztusában, az Ózd elleni 1 - 0-ás gyõzelemmel - 15000 nézõ elõtt - felavatták a stadiont. A Fáklya összeállítása: Madaras - Pusztai, Szentmarjay, Dobos - Báder, Virágh - Szabó, Fenyvesi, Hõdör, Palatinus, Látó. Még az év õszén Egerben szerepel a vb-ezüstérmes magyar válogatott, de már kissé változott összeállításban (Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Szojka - Bablena, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Fenyvesi). A Fáklya csapata: Madaras - Pusztai, Szentmarjay, Dobos - Báder, Virág - Bakonyi, Fenyvesi, Hõdör, Palatinus, Látó. A válogatott 9 - 1-re nyert, az egri gólt Palatinus fejelte.

A bajnokság azonban nem sikerül fényesre, sõt kiesett az NB II-bõl az Eger, és 1955-ben csak a megyei bajnokságban indulhatott. Az Egri Petõfi nevet vette fel a klub, néhány hónap elteltével Egri Bástya lett. A Bástya megnyert az 1955. évi megyei bajnokságot. Az osztályozón azonban elbukott. Mégis bejutott az NB II-be, mert a Szolnoki Légierõ visszalépett. Az edzõi feladatokat ismét Jáhn Aladárra bízták. Az 1956-os esztendõ nem sikerült jól, mert a Bástya az utolsó helyen végzett az NB II-ben, ám - szerencséjére - kitört a forradalom, és nem lett kiesõ.
Egri Sport Club alakult 1957-ben. A Szolnok ellen így állt fel a csapat: Nagy M. - Pusztai, Lisztóczky, Tomsó - Boros, Báder - Takács, Hídvégi, Nagy F., Hanus. Késõbb új edzõ, Kovács László vette át a csapatot. Új neve: Fehérvári, Benes, Bajuhovszky. Ingadozó volt a csapat szereplése, ezért egy bajnoki átszervezés nyomán az NB III-ba került. Az edzõi posztra Szentmarjay Tibor került, a játékosok között Szász, Kelemen, Nagy J. számított újnak az eddigiek mellett. Az 1958/59-es NB III-ban 6. helyen végzett az Eger. Megelõzte például az Egercsehi Bányász is. A közvélemény felháborodása nem ismert határokat, mert ez csalódással ért fel. Eger messze járt a remélt NB II-es osztálytól. Új csapat - Szûcs, Baranyi, Lisztóczky, Boros, Miskolci, Várallyay, Nagy J., Hídvégi, Hanus, Nagy F., Bocsi - szervezõdött, de Egri Vasas néven.

Az Egri Dózsát - központi akarattal - 1961-ben hozták létre. Javulnak ugyan az eredmények, de az NB III-as negyedik helyezéssel senki sem elégedett. Tovább alakul a csapat. Papp - Szász, Hanus, Révász - Várallyai, Kelemen - Handó, Hídvégi, Üsztöke, Nagy F., Bostai játszott például a Kazincbarcika ellen és nyert 5 - 1-re. Nagy István edzõ irányításával 1961/62-ben az NB III-as Keleti csoport bajnoka lett az Eger. Az NB II-ben cél a bentmaradás. Az edzõ már Molnár Péter, a végeredmény: 9. helyezés. Aztán egy fordulós a bajnokság. Új nevek: Mészáros, Kiss J., Kovács P., Miskolci I., Varga.
Az Egri Dózsa 2. helyen végez 1963-ban és 1964-ben is. Ettõl kezdve egyértelmû az elõrelépés szándéka. Edzõk: Juhász Attila, majd Kemény Tibor. A Kecskeméti Dózsát 1965-ben a Papp - Mészáros, Kiss, Szász - Révász, Hanus - Nagy K., Faliszek, Borsányi, Varga, Csizmadia összeállítású együttes gyõzi le 3 - 0-ra. Komló ellen a Kovács - Mészáros, Kiss, Winkler - Alaxai, Szász - Prommer, Sárközi, Zilahi, Varga, Faliszek összeállítású csapat játszik. Az NB II. Keleti csoportjának bajnoka lett az Egri Dózsa. Irány az NB I/B! Az Egri Dózsának már egész Heves megye szurkol 10 - 15.000 nézõ látogat ki a meccsekre 1966-ban.

A Szentmarjay Tibor által irányított csapat hatalmas küzdelem mellett tartózkodik az élmezõnyben, jó nevû klubok együtteseivel találkozik. Végül 2. az Egri Dózsa, de az ezüstérem is NB I-es jogot jelent. Az NB I-es csapat kerete: Papp, Kovács, Kárpáti, Kiss, Winkler, Tátrai, Berán, Faliszek, Sárközi, Zilahi, Kovács Gy., Rajna. Edzõ: Szentmarjay Tibor. A Ferencváros egri vendégjátékára 18 ezer nézõ kíváncsi. Soha nem felejthetõ, hogy 2 - 2-es állásnál két elkerülhetõ góllal veszít 4 - 2-re az Eger. Ám legyõzi a Bp. Honvédot úgy, hogy a fõvárosiak már 3 - 0-ra vezettek, a vége mégis 4 - 3 lett az Eger javára. Felejthetetlen idõszak, noha végül az Eger csak az utolsó (16.) helyen végez 19 pontot szerezve.
Az egri vezetõk - élén Juhász Károly és Libertényi Sándor - nem adják fel. A közönség is kitart a csapat mellett, nem lehet más a célkitûzés, mint a visszajutás a magyar élvonalba. Az 1968-as NB I/B-s keret: Kovács, Bulyovszki, Mészáros, Kiss, Winkler, Kárpáti, Tátrai, Berán, Tóth M., Varga, Szûcs, Budai, Lakinger, Rajna. Edzõ: Turai András. Az Eger 1 ponttal elõzi meg a Komlót a táblázaton és ismét NB I-es. Szusza Ferencet szerzõdtetik edzõnek. Jól indul a bajnokság egri szempontból, hiszen hat forduló után a 3. helyen áll a csapat. Új játékosok: Landi, Salcza, Czeceli, Kovács F., Bánkúti. A jó kezdést számos vereség követte. Hiába küzdött és reménykedett mindenki, Eger ismét a 16. helyen végzett és azzal másodszor is kiesett az NB I-bõl. (a szezon statisztikája)

A második sikertelen próbálkozás után 1970-tõl következett az újabb erõgyûjtés, de egyszezonos a bajnokság. Kovács Ferenc lett az edzõ. Az 1970/71-es bajnoki esztendõben második az Eger, és az Egyetértés társaságában harmadszor is eléri az NB I-et. Egyre inkább kicserélõdik a csapat. Deésy, Simon, Tóth A., Tóth T., Vígh, Ambrus I. Ismét adódnak biztató eredmények, de hiába minden igyekezet 1971/72-ben is, a csapat harmadszor is könnyûnek találtatott az élvonalban. (a szezon statisztikája) Az NB I/B-re Mathesz Imre lett az edzõ, majd Hidegkuti Nándor vette át a szakmai irányítást. A keret: Landi, Kelemen, Kovács B., Lakatos, Ambrus Z., Sípos, Vígh, Bánkúti, Patkós, Ambrus I., Patvaros, Czeceli. Csak a bentmaradást sikerült biztosítani.
Nagyszalóki András edzõ vezényel 1973/74-ben. Aztán újabb változások a bajnoki rendszerben, 1974/75-ben NB II-es a Dózsa. A keret: Csank, Szegõ, Lakatos, Patvaros, Csathó, Horváth J., Bánkúti, Müller, Márta, Kovács, Barta, Királyhegyi. A zuhanás nem állítható meg, kiesik a csapat az NB II-bõl és az NB III-ban találja magát. Bánkúti László lett az edzõ, irányításával sikerül a visszajutás az NB II-be, méghozzá fölényesen. Igen ám, de közben vezetõi szinten elindulnak a tárgyalások a megyeszékhelyi minõségi sport átszervezésére.

A pártbizottság javaslatára megszûnnek a jelentõs városi sportegyesületek, és 1977-tõl megkezdi mûködését az Eger Sportegyesület. Az Egri Dózsa és az Egri Vasas labdarúgó szakosztálya is egyesül ennek megfelelõen. Az egyesülési keret: Csank, Kakas, Flak, Fodor P., Zsidai, Csathó, Csuhay, Barta, Galántai, Horváth S., Vígh, Dudás T., Pócsik, Molnár A., Burján, Lengyel, Fitala, Homonnai, Forgó, Rási, Magyar, Cseh, Berecz E., Szabó I., Csapó, Mundruczó. A labdarúgás az NB II-ben folytatódik Egerben, Kakas, Zsidai, Galántai, Méhesi, Csepregi, Pécsi, Tabár játszik a csapatban a régieken túl. Dudás T. a legeredményesebb támadó. Általában jól szerepel az NB II-ben az ESE.
Az 1980-as évek elején ismét Szentmarjay Tibor lett az edzõ, majd következett a Csank - korszak. Újra célkitûzés az NB I., noha nem minden áron. Csank János jól ismeri a helyi viszonyokat, a játékosokat. Ezek: Bartos, Bodolai, Berecz I., Zsidai, Varga, Szert, Patvaros, Sass, Horváth J., Lengyel, Simon A., Szilágyi A., Kiss T., Kiss Gy. Ismét növekszik a nézõszám. A Dohánygyár, élén dr. Domán László igazgató, szakosztályelnökként áll a futball mögé. Vitathatatlan érdemeket szerzett Cs. Kovács Mihály, és technikai vezetõként Simon Flórián. A klubvezetõk közül Békési József és Szölgyémy Ferenc neve érdemel feltétlen említést.

A csapat az 1983/84. évi bajnokságban kiharcolja az NB I-be jutást. Ez a negyedik egri próbálkozás az élvonalban. Új nevek: Póta, Aranyos, Megyesi, Smuczer, Jávorszky, Szebegyinszki. Két szektorral bõvítették az egri stadion lelátóját. Baráti kör alakult, vezetõi dr. Jenes Pál, Somodi Lajos. Ismét voltak emlékezetes mérkõzések az 1984/85-ös bajnoki évben, újra lázba hozta a várost a labdarúgás, az NB I-es tagságot azonban nem sikerült megõrizni. Sovány vigasz, de nem sereghajtóként búcsúzott a csapat. (a szezon statisztikája) Talán éppen ezért rugaszkodtak neki a feladatnak újból, csakúgy, mint az 1960-as évek végén. Az 1985/86-os bajnokság is az Egerrõl szólt, bár nem az élvonalban. Dunaújváros mögött 2. az ESE, de azzal is NB I-es. Csank János Békéscsabára kerül, utódja az edzõi poszton Kiss Tibor. A keret: Bodolai, Szabó I. L., Póta, Csepregi, Csomány, Fegyverneki, Fodor, Hodur, Jávorszky, Jegesi, Juhász, Kiss Gy., Kónya, László I., Lengyel, Méhesi, Simon, Smuczer, Szert, Varga, Vojtekovszki, Zsidai. Azokban az idõkben volt nyári torna a Marlboro Kupa. Az NB I-es szereplés ötödször is kieséssel végzõdik. (a szezon statisztikája)

Az egri sport folyamatosan átalakul a rendszerváltással. A labdarúgás egyre inkább magára marad. Az 1987/88. évi egycsoportos NB II-ben 13. helyezett az Eger. Egy év múlva a kétcsoportos NB II-ben keleten 6. az Eger, majd azt követõen 8. helyen végez az egyre nehezebb anyagi helyzetben lévõ gárda. Az 1990-es esztendõhöz Bodolai, Rácz Zs., Csendes, Lengyel, Smuczer, Jávorszky, Mundi, Oláh, Horváth, Simon, Fodor, Nagy G. neve fûzõdik. Az NB II-es tagságot egyre nehezebb megõrizni. Kaló József óriási erõfeszítéseket tesz az életben tartásra hosszú vajúdás után, végül szinte egyedül marad. Az edzõi poszton Bánkúti Lászlót Varga Zoltán váltja, majd ismét Kiss Tibor következik. Újabb játékosok: Czeglédy L., Vadicska, Kormos, Csûri, Berecz, Kanyok, Csató J., Halász, Lévai, Horváth Zs., Schindler, Zentai, Mirkóczki, Stark, Szerdahelyi.
1991-ben 8., 1992-ben 9., 1993-ban 14. az ESE. A csapatot nem tudja az NB II-ben tartani Csuhay József edzõ, a korábbi egri, majd válogatott játékos sem. 1994-ben 15. és azzal az NB III-ba esik. Egy év múlva megnyeri az NB III-as Mátra-csoportban a bajnokságot az Egri FC. A keret: Tóth, Schindler, Csendes, Endre, Forgács, Unyatinszky, Vojtekovszki, Szabó L, Bud, Kovács, Karacsunk, Lehnert, Berecz. Az NB II. Keleti-csoportjában a 11. volt 1996-ban az Eger - Egertej (Ötvös Imre) csapata. Molnár, Tóth A., Gyöngyösi, Márton, Telek, Bábik, Bud, Kormos, Szamosi, Csomós, Szekeres játszik akkor. Az edzõi posztra Vígh Tibor kerül. Új játékosai: Aszódi, Bezzegh, Hompoth, Kiskapusi, Klátyik, Holtner, Bak.

A csapat 1997-ben az utolsó helyen végez, de átszervezés miatt marad az NB II-ben. Zsidai József is megpróbálkozik a szakmai irányítással, majd ismét Csuhay József következik a kispadon. Újabb játékosok - Juhász E., Baranyai, Csuhay M., Montvai, Nagy P., Bajzát, Némedi, Oláh, Kasza, Bercsényi, Béres, Hajmási, Varga, Bocsi, Péter, Nagy Gy. T., Kiskapusi, Tábor, Horváth T. - kapcsolódnak be Eger labdarúgásába. A történetek menetében 1998-ban 10., 1999-ben 9. az Eger. Elõbbi években FC Eger Tengely-Közmû néven fut az egri labdarúgás. Szabó Sándor, Szekeres Károly, Molnár László szponzorként kíván segíteni. László István edzõségével és szorosabb összefogással egyértelmû fellendülés tapasztalható. Mélypontról emelkedik az egri futball. Új játékosok a sorban: Bóta, Szobóczki, Vígh, Javrujan, Csõke, Porkoláb, Katona. Az 1999/00. évi bajnokságban magasabb célok kerülnek kitûzésre, az NB I/B-be jutás. 2000-ben 3. helyen végez az NB II-ben az Eger. A város vezetése is segít, dr. Nagy Imre polgármester jóvoltából.

Megjelenik egy új szponzor Tóth Béla, aki az ígéreteken kívül valójában nagyon kevés pénzt hozott. Eich László lett az edzõ. Tõle 2001 áprilisában Szentes Lázár veszi át a csapatot. Irányításával az NB II-es Szabolcs-Gabona csoportban Diósgyõr elõtt lett bajnok az FC Eger és bekerül az NB I/B-be. Teljesen új csapat épül. Tagjai: Molnár, Varga, Martis, Földvári, Sánta, Máté, Horváth Cs., Truczka, Ördög, Csató J., Cipf, Domán A., Kellner, László T., Szabó J., Zahorecz, Filó, Szarvas, Vidakovics, Horváth T., Balla, Tóth-Kovács, Deme, Kiri, Katona, Nagy G., Kasza. Jó kezdés után folyamatosan kiderül, hogy nincs pénz. Õsszel 8. az Eger.
A kilátástalan helyzetben Szentes távozik, Utódjának Hannich Pétert hozza Egerbe az ügyvezetõ Szemán György. A csapat a 9. helyen végez, de az egész társaság távozik 2002 nyarán. Agria FC néven alakul egy csapat és NB III-as jogot vásárol. Kormos Imre az edzõ, majd Kiss Tibor váltja. Egy évig tart az élet. A játékosok: Molnár, Fülep, Endre, Dancs, Somogyvári, Szabó K., Szõke, Kaszás, Csanádi, Surin, Horváth, Hegedûs D., Kaknics, Busai, Tajti N., Nagy Zs., Kiss T., Szabó D., Szabó M. Demeter, Vitányi, Fehér, Kasza és még néhány fiatal. A csapat 2003-ban a 14. helyen végez, de önkormányzati támogatás hiányában, költségeket természetesen halmozva, minden igyekezet ellenére feloszlik. Két év teljes kiesés következik.

A következõ ciklus 2005 tavaszán indul. Ekkor megalakul az Egri Futball Club Kft., feltámasztva a megyeszékhelyen a több éve nem mûködõ sportágat. A csapat a Keller József által vezetett Egri Téglagyár Kft. égisze alatt jött létre 1%-os önkormányzati tulajdonrésszel. Egy NB III-as klub játékosai, akik egri illetõségûek, de csapat hiánya miatt más városban voltak kénytelenek játszani, vállalták a kitûzött terveket. Mivel új klub alakult, így csak a megyei II. osztályban indulhatott, melyet a szezon végén meg is nyert. Ez volt a cél a megyei I. osztályban is.
A 2006/07-es szezonban a csapat gond nélkül nyeri meg a bajnokságot, ezzel jogot szerezve az NB III-as szereplésre. Egy ideig elképzelhetõ volt, hogy a csapat rögtön két osztály ugrik felfelé és õsszel már az NB II-ben kezd, mivel Keller József a másodosztályban szereplõ Kazincbarcikánál is tulajdonos volt, az indulási jog megcserélése azonban nem valósult meg. Az újáalakulás utáni elsõ NB III-as szezonjában a csapat a 6. helyen végez. A tulajdonos és az önkormányzat között már hosszú ideje fennálló rossz viszony végül oda vezet, hogy 2008 nyarán Keller József kiszáll az egri labdarúgásból, a város lesz a többségi tulajdonos.
A 2008/09-es szezont Horváth Tamással a kispadon kezdi a csapat, akit a vártnál gyengébb szereplés miatt még õsszel Orlóczki Tibor vált. 2008 végén a klub komoly anyagi gondokkal küzd, a játékosok nem kapnak fizetést, így többen is a távozás mellett döntenek. 2009 februárjában megmentõként érkezik a salgótarjáni illetõségû Ferenczi Béla, aki jelképes összegért megveszi a város 96.67%-os tulajdonrészét, ezzel õ lesz a klub új tulajdonosa. Emellett több játékost is magával hoz az akkor az NB III-ban második helyén álló SBFC-tõl. A csapat új edzõje Oláh Béla. A szezon végén az Eger csak a 11. helyen végez, a tavaszi nagy tervekbõl semmi nem valósul meg, a tulajdonos továbbáll.
2009 nyarán ismét új befektetõ érkezik Urbán Miklós személyében, akinek támogatásával korábban a Jászapáti az NB II 3. helyéig jutott. A csapat szakmai igazgatója László István lesz. A 2009/10-es szezon félidejében csak 10. a gárda, emiatt több magasabb osztályt is megjárt játékost igazol a klub. A bajnokság végén az 5. helyen végez a csapat. 2010 nyarán tovább folytatódik a keret megerõsítése, a volt NB I-es játékosokkal kiálló Egri FC-tõl a tulajdonos és a közvélemény egyértelmûen feljutást vár.

A 2010/11-es szezon a várakozásoknak megfelelõen alakult. Õsszel a csapat menetelt a Magyar Kupában, és - egyedüli nem NB I-es csapatként - bejutott a legjobb 16 közé. A bajnokságot tekintve veretlenül vonult téli szünetre a gárda. A jó szereplés tavasszal is folytatódott, így 5 fordulóval a pontvadászat vége elõtt már behozhatatlan elõnyre tettek szert. Az utolsó néhány meccsen már alábbhagyott a koncentráció, így becsúszott 2 vereség, de így is 76 pontot gyûjtve, 15 pontos elõnnyel végeztek a táblázat élén.
A csapat finanszírozása körül viszont korántsem volt ilyen rózsás a helyzet. Már a téli szünetben jelentkeztek a gondok, amikor a tulajdonos megpróbálta komolyabb szerepvállalásra rábírni az önkormányzatot. Akkor még sikerült megegyezni, a bajnokság befejezése után viszont már nem, így két év után az URFA távozott Egerbõl. Sokáig volt bizonytalan a folytatás, és csak július végére dõlt el véglegesen, hogy lesz pénz az NB II-re. Ekkor jelentette be az önkormányzat, hogy az ismert focimecénás, Jámbor János lesz a klub új támogatója. A régi játékosok többsége a bizonytalan helyzet miatt ekkorra már eligazolt, így az új edzõnek, Simon Antalnak a bajnoki rajtig hátralévõ 2-3 hét alatt új csapatot kellett építenie.